Átalakuló egyház

Átalakuló egyház

 

 Az egyházunk életét érintő témakörökben átfogó kutatásokat végzünk missziós intézetünkben (ADIMIS). A napokban érünk a végére egy kutatási projektnek, így gondoltam, egy-két megfigyelést közzé teszek. Kb 45.000 egyháztag, 600 gyülekezet adatainak tanulmányozása után a következő főbb erősségeket és gyengeségeket figyeltük meg. Az általános megfigyeléseken túl részletekbe menően, helyi gyülekezeti szintre lebontva mutatjuk ki, hogy milyen tényezők jellemzik a gyülekezet életét. Ezeket a jövőre kivetítve láthatóvá válik milyen lesz a gyülekezet helyzete 10 év múlva. Nem a problémákat keressük, hanem a lehetőségeket. mivel ezekből is van még bőven. Csüggedésre szerintem semmi ok, de valamit tenni kell, ezt mindenki érzi. A vallásosság radikális átalakuláson esik át Európában és ez érint bennünket is. 

Erős, de nyugdíj felé tartó a középréteg – és többnyire „gyümölcstelen”

Az egyházunk még nincs elöregedve, a 45-65 évesek adják a gerincét. Jól keresnek, anyagi biztonságot adnak az egyháznak és fenntartják azt. Viszont többnyire sem a saját korosztályukat, se a saját gyermekeiket nem tudták eredményesen az evangélium ügyének megnyerni. Egy fogyasztói egyházba szocializálódtak és nem készítették fel őket a lélekmentésre, misszióra. Bár sokan motiváltak, de hiányzik a tapasztalat, a tudás, a képzettség. Egyik nagy kihívásunk, hogy ezt a generációt kiképezzük, felkészítsük, motiváljuk. Ha nyugdíjba mennek, az anyagi, működési és fenntarthatósági krízist hoz magával. 

 

Az egyház létszáma kevésbé csökken, mint a nagyegyházaké. 

Általános a veszteség szinte minden egyháznál, de az átlagnál kevésbé érinti az Adventista egyházat ez jelenleg, mint a nagyegyházakat. Ez azonban nem vigasztaló, mert a covid hatása, az elmaradók növekvő létszáma egyre inkább érezhető főként a leszakadó térségekben. A covid átlagosan 30%-os veszteséget hozott. 

 

A veszteségeket nem ellensúlyozzák a csatlakozások: folyamatos csökkenés van ott, ahol külső tényezők (bevándorlás, Adventista költözések stb...) nem hoznak utánpótlást. Ezek egyre inkább csökkennek, így a folyamatos létszámcsökkenés fog bekövetkezni. Különösen igaz ez, ha az elöregedés miatti veszteség egyre erősödni fog. Egy “beváltnak tűnő stratégia” a gyülekezetek összevonása azonban még csak súlyosbítja a helyi gyülekezetek jövőképét. Az összevonás következtében sok helyen megszűnik a közösségünk jelenléte és eltávolodunk a társadalomtól. Ez felgyorsítja a lemorzsolódást is. Helyi, egyszerű megoldásokra van szükség. A generálkonferencia az elmúlt években sokat foglalkozott a házi gyülekezeti modellel és hivatalosan elfogadta azt. 

 

Kilépések – leginkább nem hitelvi/hitéleti, hanem integrációs problémákra vezethetők vissza

A fiatal felnőttek kb. 33%-a hagyja el az egyházat 4-8 évvel a keresztség után. Ez jelentős veszteség, hiszen így egész családokat veszít el az egyház. A fő ok nem a hitehagyás, hanem a beilleszkedési nehézség, elértéktelenedés, formaiság, passzivitás (nem tudnak hasznos szolgálatot találni). Külön figyelmet kell fordítani a fiatal felnőttek integrációjára, bevonására. 

 

A nők aránya egyre növekszik – a vegyes házasságokban élők száma is, a férfiak elmaradnak

A férfiakat egyre nehezebben szólítja meg az egyház, a növekedő női jelenlét pedig magával hozza a szaporodó vegyes házasságokat. (nem találnak társat a gyülekezetben). A felemás igában élők alig kapnak valamilyen támogatást, veszélyeztetettek. Amennyiben sikerül az egyháznak őket megszólítani, családokat nyerhet meg. Milyen veszélyek leselkednek rájuk?

1.        Az adventi hit elhagyásának vagy felhígulásának veszélye,

2.        Kihívások a gyermeknevelés területén,

3.        a lelki élet ápolása nehezebbé válik,

4.        az egyházi tevékenységeken nem lehet szabadon részt venni,

5.        széthúzás a házasságban az eltérő elképzelések és értékrend miatt.

 

Növekszik az egyedülállók aránya

Minden korcsoportban növekszik az egyedülállók aránya, így ők külön figyelmet igényelnek. Nagyobb elvárással fordulnak a közösség felé, a közösségi alkalmak csökkenő száma őket súlyosan érinti. A közösségi élet minősége számukra létfontosságú. „social space”-re van szükségük, ha ezt nem találják meg az egyházon belül, akkor azon kívül fogják keresni. Ez természetesen eltávolodáshoz vezet. 

 

A kis gyülekezetek gondozást és nagy figyelmet igényelnek

A csökkenő létszám miatt egyre növekszik a kis gyülekezetek száma. A hagyományos adventista liturgiát már nem tudják egészséges légkört teremtve fenntartani. (lelkészhiány, nincs zenész, a tanítás nehézsége, megszokottság...) Pásztori támogatásra, új liturgiára van szükség, ami nem prédikációközpontú, hanem közösségi jellegű. (social meetings a korai adventizmusban). Akármilyen kicsi a gyülekezet, joga és szüksége van arra, hogy az istentisztelet felemelő, jó légkörű legyen és örömet szerezzen. Ez a liturgiai kihívás. 

 

A gyülekezetek terhe a létszám csökkenésével egyre növekszik

Úgy anyagilag, mint a szolgálatok terén egyre növekszik az aktív tagságon nyugvó teher. Ez a legaktívabbak túlterheléséhez vezet, akik belefáradva előbb-utóbb kivonulnak a szolgálatból. Amennyiben a gyülekezet nem kezeli időben ezt a problémát, a legfontosabb szolgálattevőket fogja elveszíteni. Strukturális átalakítással, az aktív szolgálók pihentetésével és folyamatos továbbképzésével, támogatásával lehet ezt ellensúlyozni. Ezen kívül a gyülekezeti struktúra átalakítása is segíthet. 

 

A misszió krízise

Megállapítható, és ez szerintem Magyarországra is vonatkozik, hogy a missziónk sikere többnyire külső, kedvező fordulatokat hozó tényezőktől függött a múltban (rendszerváltás, gazdasági válság, ébredési mozgalmak...). Ezeken túl az egyház nem tudott tartós növekedést produkálni semmilyen körülmények között. A misszió újragondolására van szükség. Soha annyi eszköz, forrás, pénz nem állt rendelkezésre a misszióra, mint most, de soha ilyen jelentős nem volt a misszió krízise, mint ma. Ezen a területen mind a három vizsgált ország vezetősége azonnali reformokat, átcsoportosításokat hajtott végre. 

 

A növekedő gyülekezetek többnyire a tagok vándorlásából profitálnak

Nagyon kevés (10% alatt) van azon gyülekezet száma, amelyek missziói tevékenység és keresztségek által növekszenek. A növekedés többnyire más gyülekezetek tagjainak csatlakozásából, időnként átcsábításából származik (jelentősebb projektek, több lehetőség, szebb imaház, jobb zenei élet stb...). Megfigyelhető időnként az egyházon belüli konkurenciaküzdelem is a tagságért. Az egyik gyülekezet növekedés a másik hanyatlását okozza. Egyes körzetekben a túlélés a tét. 

 

A keresztségi kor kitolódása, beszűkülése

A fiatalok az adatok alapján úgy tűnik egyre később (kb átlagosan 2 évvel) hoznak keresztségi döntést. Ez talán azzal függ össze, hogy a mai fiatalok tovább tanulnak, később válnak érett felnőttekké, kereső emberekké. Hatással lehet erre a médiafogyasztás, de a gyülekezeti élet átalakulása is. A gond az, hogy ez a jelenség nem későbbre tolja a keresztségi döntések időszakát, hanem beszűkíti. Hozzávetőlegesen 2 évvel kevesebb az az időszak, amiben a fiatalok döntést hoznak. Kb. A 22. életév elérése után már alig döntenek a keresztség mellet és a későbbiekben is csak ritkán csatlakoznak az egyházunkhoz. Ez azt jelenti, hogy a 16-22 éves korosztály külön figyelmet érdemel és döntési segítségre van szüksége. 

 

Az istentisztelet látogatottságának radikális csökkenése

Még a papíron növekedő gyülekezetekben is csökkenő jelenléti tendenciát mértünk. Ez az istentiszteleti kötődés átalakulását is jelzi. A covid után egyesek megmaradtak az otthoni online-prédikációhallgatás mellett. Számukra az Istentisztelet=prédikációval. Ez egy ekkléziológiai kihívás elé állítja a gyülekezetet. Milyen lépések vezetnek vissza az egészséges gyülekezeti működéshez, képhez?

 

A legfontosabb téma a gyülekezet egészséges működése

A helyi gyülekezetek számára már nem a növekedés a legégetőbb kérdés, hanem a gyülekezeti működés, a légkör és a közösség minősége. A gyülekezeti egészség kérdése növekvő nyomásként nehezedik a helyi közösségekre és megoldás után kiált.

 

Mi a megoldás?

Ausztriában 5 pontban fogalmaztam meg a javaslatomat úgy a helyi gyülekezeteknek, mint az uniónak.

1.        A lelkiség erősítése. Kevesebb prédikáció, több képzés és közösségi élet. A hasonló helyzetben levő gyülekezetek/tagok fogjanak össze. Tapasztalatcsere, közös imádság és kutatás által több lehetőséget ismerhetnek fel, mint egyedül. 

2.        Ami megtartható, azt tartsuk meg. Tudjuk, hogy kik számára különösen nehéz a közösségbe való beépülés, az itt maradás: fiatal felnőttek, egyedülállók, felemás házasságban (különböző vallásúak kapcsolata) élők, férfiak... Fordítsunk rájuk kiemelten figyelmet.

3.        A misszió újragondolása fontos. EGW azt mondta, hogy a misszió krízise az egész egyház krízise egyben. Át kell gondolni mit tehetünk különböző célcsoportokért, hogyan lehet a felnőtt tagságot hatékonyan felkészíteni a bizonyságtevésre, hogyan lehet a helyi gyülekezet ismét a misszió hatékony központja. Képzésekre, tapasztalatcserére, jó példákra van szükség. 

4.        Optimálás, újra tervezés: kímélni a túlterhelt aktív tagokat, a tagság képzése és motiválása által újakat nyerni meg a szolgálatra, motiváló légkör és szolgálati lehetőségek teremtése, új gyülekezeti modellek kidolgozása (házi gyülekezet, kis gyülekezeti beszélgetős istentisztelet..., a kihalás felé tartó gyülekezetek pásztorális lelkigondozása. 

5.        A kiemelten fontos területeken újabb felmérések végzése, tudatos tényekre épülő tervezés a hagyomány és intuitív tervezési és vezetési stílus helyett. Szakemberek bevonása és a legfontosabb kérdések alapos elemzése: a megtérések mai módja, hogyan lehet a lelki adományokat sokkal hatékonyabban feltárni és bevonni, az időszerű keresztény kommunikáció lehetőségei és módjai, a bibliaolvasás és lelki jellegű programok népszerűsítésének lehetőségei…

 

Két idézettel zárom gondolataimat: 

”Adjatok nekem száz félelem nélküli férfit és nőt, akik semmi mástól sem félnek csak a bűntől és semmi más után nem vágyódnak, csak Isten után és én nem törődöm egy cseppet sem  azzal, hogy képzettek vagy laikusok; mindez egyedül megrengeti a pokol kapuit és meghonosítja a mennyországot a földön. Isten semmi különöset nem tesz, csak az imádságokat válaszolja meg.”  John Wesley

 

“Mihelyt egy gyülekezet meg lett szervezve, állítsa a lelkész a tagokat munkába. Szenteljen a lelkész több időt a tanításra mint a prédikálásra. Tanítsa meg az embereknek, hogy hogyan adhatják tovább azt a világosságot, amit nyertek. Mialatt az újonnan megtérteket megtanítjuk arra, hogy a tapasztaltaktól kérjenek tanácsot, azt is meg kell tanítani nekik, hogy ne helyezzék a lelkészt Isten helyére.” EGW 7T. 020.001

 

Dr. Szabó László

Egyetemi docens