A régóta vágyott kiscsoportom

    Amióta elkezdtem igazán ismerkedni Jézussal, éreztem egy elhívást, hogy házi csoportot indítsak, csak azt nem tudtam akkor még, hogy hogyan is kéne azt csinálni, ezért nagyon felvillanyozódtam, mikor hallottam, hogy van kiscsoportvezetői képzés. Ahogy volt rá lehetőség részt is vettem az alapképzésen, azonnal megrendeltem és elolvastam a könyvet is. Közben Isten hozta az embereket, akiket aztán meg is hívtunk. A magcsoport két főből áll, ketten csináljuk Attillával, akivel együtt keresztelkedtünk meg. 

    De hogy is alakult meg a csoport? Írtam egy ismerősömnek üzenetet: „Szia! Márciustól indítanék egy kis házi csoportot. Egy bensőséges kis csoportot szeretnék, ahol letehetjük a terheinket, őszintén megnyílunk egymás előtt, és ismerkedünk Istennel. Csatlakozol hozzánk?” Nem körüzenetnek szántam, de végül az lett belőle. Attila kicsit aggódott, hogy nem fognak eljönni, hiába hívja az embereket, úgyhogy még őt is erősítenem kellett, hogy ezen ne aggódjon, mi megtesszük a mi részünket, Isten pedig az övét. Majd Ő előkészíti a meghívottak szívét, hogy igent mondjanak és eljöjjenek. Így is történt. Egy ember kivételével eljött mindenki. Sőt! Volt két fiú, akik hallották hírét a csoportnak és kérték, hogy eljöhessenek. Elég vegyes társaság gyűlt össze. Olyan is eljött, olyat is meghívtam, akivel soha nem találkoztam, csak a Facebook-on váltottunk pár szót, van, akivel együtt dolgozom, van, akivel egy másik felekezetből ismerjük egymást és van egy kisebb baráti társaság.

     Nagyon izgultam egészen addig a pillanatig, amíg meg nem érkeztek a vendégek. Megírtam előre az ismerkedős kérdéseket. Attilával sikerült nagyon jó légkört teremtenünk, otthonos, laza, kényelmes, baráti volt, így hamar megnyíltak az emberek. Az étkezés kicsit nehezen indult meg, valamiért bátortalanok voltak, de ahogy elkezdtünk enni, úgy oldódott is még jobban a légkör. A magam részéről úgy gondoltam a Zsidókhoz írt levél 11,1 igevers lesz az indulónk, hogy feltérképezzük, ki hogyan is áll a hittel. A csapat nagyon nyitott volt mindenre, hirtelen rengeteg kérdést is kaptunk. Azt hittem majd lassan kell bevezetni a csapatba a bibliai kérdéseket, témákat, de máris maguk kérdeztek. Nagyon jót beszélgettünk. Azt volt nehéz megszokniuk, hogy nem vágunk egymás szavába, figyelmesen meghallgatjuk egymást. Mikor a végén megkérdeztem, ki szeretne eljönni a következő alkalommal – amire a felelőstárs miatt volt szükség – mindenki lelkesen jelezte, hogy örömmel jön. Most nem önként választottunk felelős társat, hanem húzni kellett mindenkinek egy nevet. Azt tapasztalom, elég jól működik egyelőre a felelőstársi kapcsolattartás.

     Úgy beszéltük meg, hogy a következő alkalommal elkezdjük átvenni a Lelki wellness sorozatot. Két hetente találkozunk. Most kilencen voltunk, de még várunk két főt, akik nem tudtak az első alkalommal csatlakozni. Jó érzéssel távozott mindenki, volt, aki meg is jegyezte, hogy kellemeset csalódott, nem erre számított.

    Izgatottan várom a következő alkalmakat. Ha nem is lesz itt mindig mindenki, mi kitartunk. Mert ha Istennel dolgozunk, abból csak jó sülhet ki.

„... Istennél nem lehet kifogása egy „laikusnak” sem, ha szolgálatról van szó, nem lehet azt mondani, hogy „képtelen vagyok, vagy képzetlen vagyok”, ha Isten elhívott téged.”

„A te ajándékaid Isten kezében több gyümölcsöt hozhatnak, mint azt valaha gondoltad volna, és nincs nagyobb kiváltság, mint amikor Isten szolgálatot ajánl neked és elhív.” / Dr. Szabó László: Együtt a körben /