Olyan jó, hogy tele vagyunk lehetőségekkel, hogyan szólítsunk meg másokat, hogy nyerjünk meg nem hívőket Istennek. Rengeteg alkalom adódik erre, mondhatni, már-már szelektálnunk kell közöttük, mert a mi időnk is véges. Ugye, ismerős ez a helyzet?
Az első alkalommal kiderült, hogy nemcsak hallgatni fogok, mert a képzés interaktív. Na, ettől egy kicsit megijedtem, mert introvertált vagyok. De még ez sem riasztott vissza, mert sokkal nagyobb vágy volt a szívemben a tanulás iránt, minthogy emiatt visszalépjek. És ezt azóta sem bántam meg, sőt!
Augusztus 26. és szeptember 15. között 36 önkéntes segítőkből álló csapat érkezett Tanzániában Dr. Szabó László vezetésével, akik az első adventista maszáj karaói általános iskolánál különféle tevékenységeket végeznek.
De hogy is alakult meg a csoport? Írtam egy ismerősömnek üzenetet: „Szia! Márciustól indítanék egy kis házi csoportot. Egy bensőséges kis csoportot szeretnék, ahol letehetjük a terheinket, őszintén megnyílunk egymás előtt, és ismerkedünk Istennel. Csatlakozol hozzánk?” Nem körüzenetnek szántam, de végül az lett belőle.
Jézus földi szolgálata végén megbízást adott a tanítványoknak az evangélium hirdetésére. Minden evangélista megemlékezik erről a misszióparancsról más-más formában, sőt még az Apostolok cselekedetei is tartalmazza azt.
Ha ezután is azt tesszük, amit eddig tettünk, ezután is azt aratjuk, amit eddig arattunk. -mondta Alfred C. McClue, az Észak-Amerikai divízió egykori elnöke. Minden tevékenységnek, így az egyház missziós tevékenységének is megvan a saját következménye.