A bevásárlóközpontok színes forgatagában sétálva megannyi csodát láthatunk. Rádió, televízió, háztartási gépek, élelmiszerek, ruhák tömkelege…, az üzletekben roskadásig megtelt polcok várnak ránk.Életünk minden pillanatában vehetünk, kipróbálhatunk, láthatunk, kóstolhatunk valami újat.
1787-ben egy fiatal lelkész, William Carrey missziói felhívást intézett a protestáns vezetőkhöz Ésaiás 54. fejezete alapján, hogy az evangélium hirdetését terjesszék ki más országokra is ...
Ha ezután is azt tesszük, amit eddig tettünk, ezután is azt aratjuk, amit eddig arattunk. -mondta Alfred C. McClue, az Észak-Amerikai divízió egykori elnöke. Minden tevékenységnek, így az egyház missziós tevékenységének is megvan a saját következménye.
Jézus földi szolgálata végén megbízást adott a tanítványoknak az evangélium hirdetésére. Minden evangélista megemlékezik erről a misszióparancsról más-más formában, sőt még az Apostolok cselekedetei is tartalmazza azt.
De hogy is alakult meg a csoport? Írtam egy ismerősömnek üzenetet: „Szia! Márciustól indítanék egy kis házi csoportot. Egy bensőséges kis csoportot szeretnék, ahol letehetjük a terheinket, őszintén megnyílunk egymás előtt, és ismerkedünk Istennel. Csatlakozol hozzánk?” Nem körüzenetnek szántam, de végül az lett belőle.
Augusztus 26. és szeptember 15. között 36 önkéntes segítőkből álló csapat érkezett Tanzániában Dr. Szabó László vezetésével, akik az első adventista maszáj karaói általános iskolánál különféle tevékenységeket végeznek.